Ez a kiindulopont: nincs jo ralatasunk. Pont azelott jottunk el, hogy a kérdés a mindennapok részévé vált, majd eszkalálódott a Keletiben. Es most szavazni kell. Gondolom, egyértelmű, hogy gumicsont. De azert ragom egy kicsit.
Szamomra ugy tűnik, hogy abból a tavaly nyár végi egy hónapból áll egy atlagos Magyarorszagon elo magyar szavazo osszes tapasztalata a közel-keleti emberekről. Ez nem sok. Mi egy olyan kornyeken élünk, ahol az utca végén jobbról mecset van, balról romai katolikus templom. A gyerekeim osztalytarsainak 70% százaléka muszlim és az első ismerőseim ebben az országban muszlim anyák voltak a Foldkozi-tenger tersegebol. Meg kell említenem, hogy ravertek egy kört nyitottsagban az un. magyar politikai elitre, pedig az egyikük negyvenhat evesen épp akkor kezdett írni tanulni. Hosszu atbeszelgettett délutánok után én annyira nem látom különbséget a motivacioinkban es a celjainkban. Mind a családunkat szeretnénk biztonságban tudni es boldogulni latni. Persze elismerem, rendszerint nem az anyak kezdik a haborukat. Es nem leszek álszent: én is látom, mi a negatív oldala annak a kulturális hagyomanynak, ami az ő életüket szervezni. Igen, szükségtelenül nehézzé teszi számukra a mindennapi letezest, sok esetben az együttélést is velük.
Ugyanakkor szerintem az országunknak égető szüksége lenne új impulzusokra, új kulturális nezopontokra, interakciokra a közép-kelet-európaitol eltero tortenelmi hagyomanyokkal biro népekkel. Ha Magyarorszagon elsz, nem is annyira feltűnő, de amint eltavolodsz egy kicsit tole, megdöbbentő, mennyire zarkozott, provincialis, önmagán túl nem látó karpat-medencei leves ez. Nagy veszteség. Es egyre jobban onmagaba fordul, azt hiszem ez egy ongerjeszto folyamat. Fogalmam sincs mi nyujthatna globalis megoldast a visszaforditasara. Az egyen szintjen, az en egyeni eletemben peldaul nagyon komoly alapelv a másság hasznosságba vetett hit. A kulonbozes generálja a megoldando kerdeseket, a vitakat, a jó tipusu, elorevivo diskurzusokat, ezzel jo taptalajt nyujtva a fejlodesnek. Arrol nem is beszelve, hogy igazabol a vilag tagabb nepessege ilyen. Vegyes, sokfele hatteru szemelyek keveredese zajlik szuntelen. Aki ezt tagadja, megfosztja magat a teljes kep eszlelesetol, ezaltal lenyeges informaciokat veszit, ami egyenes ut a rossz dontesekhez. Egyszeruen ez a valosag, amelyel meg kell birkozni: a kulturalis sokszinuseg. A homogen nemzetekrol szolo tizenkilencedik szazadi eszme elavult, mert nem szolgalja tobbe az erdekeinket. Sem az orszaget, sem a lakoket. Az sem segit a jelen problemainak kezeleseben, ha erositjuk magunkban a tevedest, hogy kizarhatjuk az emberiseg kenyelmetlenebbik felet az eletunkbol.
Ami a népszavazást illeti, minimum két okból nem tetszik: az egyik a roppant gőg, a józan paraszti ész hiánya. Most képzeljük el, egy ember, aki elvesztette mindenét, akinek tökmindegy, mert a nulláról kell elorol kezdenie az életet ugyis és KAP menedékjogot az unióba. Es az Unio teljes területéről módjában áll választani…. Vagy legalabbis lobbizni a szamara kedvezoert. Az mi a faszert választaná Magyarorszagon, de komolyan? Egy tok csóró, cseppet sem nyitott, nyelveket nem beszelo, idegenekre ujjal mutogato tarsadalmat? Ez miért lenne barkinek is vonzó….? Oke,muszaj nekik itt letelepedni. De az ember már csak olyan, hogy a boldogulás hajtja előre, miért akarna itt maradni ilyen kondíciókkal bárki? Miert ne mozgatna meg minden kovet, hogy a következő adodo lehetosegnel ugy lelepjen a picsaba ahogy van?
A másik a kormanyzati kommunikáció. Szégyen. Eleve az sem tetszik, hogy lett egy csupa negatív konnotaciot hordozó szitokszó egy semleges kifejezesbol (migráns) és lett annak kifejezetten hátborzongató parafrazisa (migráncs). Igen, ebben bőven látok fasiszta párhuzamokat, szükségtelen ellenségkép generalast. Es az hogy a kormányzati média még az olimpia ideje alatt teljes erővel zúdította ránk, hat, az én arcomon ég a bőr helyettük. Szégyen.
Es a plakátok, uristen. A felháborodásom és a megrendulesem nem is talál szavakat. belekerultunk egy komplex, végtelenül bonyolult társadalmi krízis sodraba es ez volt az a válasz, amit választott vezetőink adni tudtak? Ebben hol az elorevivo idea, mi az, amivel hozzájárul az üzenet a helyzet kezeléséhez? Mi az, ami utat mutat az átlagember számára? Egyszer, csak egyszer szeretném megtalálni, aki ezt megszavazta, engedélyezte és jó mélyen a szemébe nézni. hogy lássam a lelket.
Valoszinuleg nem ebben a bejegyzesben fogok rajonni, mi a mukodo megoldás az integraciora vagy az ismetlodo közel-keleti valsagokra. De nem hiszem, hogy a tagadás, a struccpolitika, a félelem és az ajtók bezárása valaha valahol is hatekony eredményt hozott kiélezett helyzetekben. Ahogy említettem, sok és sokféle társadalmi státuszú muszlimot ismertem meg, szeles a merites a Foldkozi-tenger partvidekerol. Egy biztos, a meghatarozhato különbség most sem, ahogy sohasem, az országhatárok mentén van, sokkal inkább a szellemi nyitottsag es az empatiara valo kepesseg mentén. Nem gondolom, hogy szeretnünk kell egymást. Viszont kooperalnunk muszáj, mas kiút ebből a helyzetből nincs. A lekezelő hangnem és a melldongetes viszont nem az egyuttmukodes irányaba visz. Miért van az, hogy defaultbol az egyik ország reakciója a problémára, hogy hagyjuk őket magukra mindenféle segítségnyújtás nélkül amíg ossze nem szarjak a pályaudvarunkat, a masik orszage meg az, hogy lehetoleg azonnal biztosítsunk nekik nyelvtanárt, hogy minél előbb tudjanak a helyiekkel kommunikálni es ugyeiket sajat maguk intezni? Felreertes ne essék, mindkét stratégia megbukott. De a másodikban valahogy tobb humanumot látok azért.
Az egyetlen ok, amiért magam nemmel szavaznek erre a kérdésre, az az, hogy megkimeljem tőlünk a betelepitendo embereket. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy van elég bajuk anélkül is, hogy nálunk ujjal mutogatasban, arrogans és szükségtelenül bonyolult hivatali packazasokban és rendszeres, tudatos megalazasban lenne részük. Ezt pedig végtelenül sajnálom.
