Mivel fejben allandoan blogolok, elegge meg szoktam lepodni, ha ranezek az utolso bejegyzes datumara. Mindig kicsit fellengzosnek tartottam az en nem blogolok, en elek hozzaallast, de az igazsag az, hogy ahhoz kepest, hogy nincs munkam, elegge elfoglal az eletem. Na, mindegy, valamikor majd csak utolerem magam, addig gyorsan meg szeretnem mutatni az idei kreativ karacsonyi ajandekunkat. Minden evben kapnak valami olyasmit, ami nagyon manualis es fantaziaval hozando mukodesbe. Most ugy volt, hogy egyik delelott bementunk a Hemaba ceruzat venni nekem ami fogalmam sincs, hogy azota a lakas mely pontjan tartozkodik. Es akkor meglattam a polcon egy cuki lepkes lyukasztot, bevillant, mennyire szerettek lyukasztani az ovodaban. Es mar reg akartunk venni egy kilos csomag szinespapirt. Innen nem volt megallas: szines postaironok, filcek, felragaszthato szemek, habszivacs matricak, varosos nyomda... es lovacskas meg kutyusos lyukaszto. Utolso kiserletunk volt a nyomdaval amugy, tobbszor ajandekoztunk mar, szereny sikerrel. Ilyen felhasznalas elott, bar a cuccok fele sem latszik.
Es karacsonykor kiderult, hogy az otlet telitalalat volt. Mindenkit megszallt az ihlet. Megcsinaltuk peldaul Hagat. Ez az en verziom, de a tengerpart lemaradt, mert elfelejtettem, hogy van hajos nyomda is:
Ez Buckae, autoutakkal, kikotovel es repterrel:
Es most nem azert, de szerintem tokre elethu, olyan, mint egy terkep.
A varos szelen a tenger, emeletes-es csaladihazak vegyesen, az utak menten fak es gyarterulet teherautokkal, suru egymasutanban. El vagyok ragadtatva, milyen jo megfigyelo.
Kis Manyi maradt a maga decens,visszafogott stilusanal.
Anyukam meset csinalt egy hercegnorol , aki a kedvenc lovat es kutyajat a menestol elkulonitve tartja es hinton jar latogatni...
Ez pedig Wes portreja, amit Kis Manyi csinalt rola:
Ezen kivul is jol telt az unnep, osszebujtunk, mint a kis borsok meg a hejuk. Persze, az is igaz, hogy nalunk tok sokaig tartott, amig nagyjabol osszeallt az unnep, nincsenek kobe vesett hagyomanyaink. Iden peldaul mufenyot hoztak az angyalkak, raadasul itt is hagytak, hogy jovore egyutt diszithessuk a gyerekekkel. (Hollandiaban sok helyen mar december elejen all a fa.) Fura modon nekem nagyon nagy megkonnyebbules, eleve, hogy nem kell cipelni es benazni a sokat emegetettett talpfaragassal. De foleg azert, mert az utobbi evekben egyre jobban zavart, ahogy a fa par nap alatt hullajtja a tuskeit, szikkad, aszik ossze es pusztul el. Nekem olyan megkonnyebbules, hogy most ugyanugy nez ki es semmi baj. Matt arany gombok es csillogo pirosak vannak rajta, ujak, mert a diszeinket egy kultikus renszarvason kivul mind otthon hagytuk, ez azert fajdalmas pont. Keves dolog mutatja annyira kedvesen a tortenelmunket Wes-zel, mint a diszeink. A fan kicsit lehetne tobb gomb, de igy is nagyon szep. Bizonyara Bucka is igy gondolta, mert a matricakeszletbol jutott par agra is.
A fenyoillatrol egy par agas kis asztaldisz gondoskodik, halovany, de van. A karacsony iden reggel kezdodott, mert rajottunk, hogy tok hulyeseg, hogy a total felporgott gyerekeket valami mondvacsinalt indokkal futtatjuk egesz delelott, hogy tutira aludjanak ebed utan es mi idegben diszithessunk, aztan a fel delutant orulhessenek a jatekaiknak, mig hullafaradtan probalunk jatszani veluk, es mire kiprobalnak mindent, menni kell aludni. (Tavaly tobboras koncentralt figyelem volt osszerakni Bucka legojat, mikozben izgatottan ugralt mellettunk, rank hozva a fraszt, hogy csak el ne rontsuk, mert irto csalodott lesz. Total kipurcantunk bele. Mondtam is Wes-nek utana, hogy en valami tizenot eve nem legoztam, de ugy emlekeztem, ennel nagyobb moka a dolog.) Szoval reggel mar allt minden, bekesen megreggeliztunk a csomagokat nezegetve, aztan johetett a pihent bontogatas es egyuttjatszas. (Leszamitva, hogy mi ejjel egyig probaltunk rajonni anyuval, hogy kell a fat felepiteni, mert nem is olyan egyszeru, ha nincs hozza hasznalati utasitas, meg csomagoltuk az utolso ajandekokat. Mert a karacsony mar csak olyan, hogy mikor azt hiszed, minden keszen all, tutira kiderul, hogy valami kimaradt. Wes meg ejszakas volt ofkorsz.) Napi menunk sutotokleves ebedre, sult lazac kaporszosszal vacsorara, szerencsere mindenkinek izlett. Desszertnek meg vettunk marcipankremmel toltott bejglit, holland specialitas. Iszonyu finom es azzal se kellett bajlodni. Mas suti nem is volt, csak mezeskalacs, de ugy voltam vele, hogy ugyis teletomtek magukat a telapo meg az adventi naptar csokijaval. Tenyleg. Durvan. Viszont az nagy dicsoseg volt, hogy iden december elsejen mar kesz volt az adventi naptar. Hiaba, a munkanelkulisegnek is vannak elonyei. Bar nem sok. A primark teljes karacsonyi zoknikeszletet kifosztottuk, kifejezetten szivmelengetore sikerult. Szerettem nezegetni.
Mindent osszevetve nagyon kedves, meghitt karacsony volt es csak atlag napi egyszer volt feszko a gyerekekkel, az is estenkent, elalvas elott. De jutott energia figyelni es szeretgetni es bujni es nem tagadhatom el magam elol, hogy azert, mert most nem kellett parhuzamosan stresszelnem az ev vegi hajtason.
A hollandok messze nem keritettek akkora feneket a bensoseges unneplesnek, mint mi. Peldaul a piac mellett lattam, hogy huszonnegyediken nyitva van a konyvtar, Wes megjegyezte, hogy Magyarorszagon is. Jol meglepodtem, kb. soha nem jutna eszembe karacsonykor konyvtarba menni. Viszont az egy dolog, hogy Szenteste tomve volt vasarlokkal a centrum es este hatkor meg fulig ero szajjal pakoltak a polcokat az Albert Heijn-ben a diakmunkasok. Ugy ertem, tenyleg, ez nem ironia. Huszonhatodikan ajandek gyanat elmentunk Wes-zel moziba, a Star wars reggeli vetitesere. Mikor kijottunk a mozibol, karacsonyi diszek sehol, megint tomve emberrel a belvaros, mert mindenhol megkezdodtek a learazasok es mindenki esz nelkul vasarol! Azert ez eleg nagy wtf?! latvany volt. Biztos ok mar kicsaladoztak magukat Sinterklaas-kor, amit mar tenyleg elmeselek hamarosan, mert az is erdekes nagyon.
