...

Wes vett egy kolbászt, ami szegfűszeggel van fűszerezve. Én nagy híve vagyok a gyümölcs és hús fúziónak a konyhában, de a gyümölcsleves ízű kolbász még nekem is sok.

pentek

Mosogatok. Kis Manyi kijon a szobabol.
Kis Manyi Anya, nezd, Bucka levagta a hajam!
en Bucka, levagtad a Manyi hajat?!
Bucka Igen, de jo okom volt ra!

ilyen ez

Ülünk a keresztelő utáni buliban, a gyerekek a többi vendéggyerekkel játszanak. Kis Manyi hirtelen odaszaladt hozzám.
Kis Manyi: Tessék, az öngyújtód!
én: Köszönöm kicsim, de ugye tudod, hogy nem dohányzom...?
Kis Manyi (vállat von): Akkor valaki másé.

de tényleg, miért nem....?

Ma elindultunk 11-kor a dolgunk után és hazaértünk négyre. Jó, ebben volt egy mekis ebéd, egy kis üldögélés egy padon meg egy fagyi. Néha elgondolkodom, mi milyen szülők vagyunk. Nem döntés kérdése, hogy képesek legyenek öt óra hosszan gyalogolni velem, mert muszáj. Vagy pusztán szórakozás gyanánt elvárjuk, hogy január elsején biciklizzenek négy kilométert a tengerpartig és vissza, fürödjenek meg a jéghideg vízben és mindezt még élvezzék is. Mindenesetre most hazafelé a finisben Kis Manyi egy óvatlan pillanatban belekente a fagyiját a kezemben tartott lufiba. Ez nagyon felzaklatta, mármint, hogy "koszos" lett a lufi, úgyhogy gyorsan lenyaltam róla. 

én: Nem voltam rá felkészülve, hogy ma még egy lufit fogok nyalogatni.

Bucka: Hogyhogy?

én: Nem tudom, valahogy nem így ébredtem fel reggel. 

Kis Manyi: Miért nem....?

Btw, ezek után még egy jó bő órácskát elidőztünk a játszótéren. De azért jól elfáradtak csórikáim, mondták is elalvás előtt, hogy ez azért túl sok volt.

bollen

Ma megettem 35 kis holland fánkot, mert időnként olyan kihívásokra is szükségem van, amelyeknek meg tudok felelni. Ez a kedvenc édességem, akkora, mint egy panírozott gesztenye, képviselőfánk tészta és tejszínkrém töltelék. A fotón, amit találtam, csokiborítás is van rajta, ez is gyakori, de az enyémek natúrak voltak. A kép erről a blogról van. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy a holland konyhából kitelik egy egész gasztroblogra való, mert mit szépítsük, elég szarul főznek, ami alatt azt értem, hogy többnyire az ízetlen, radiírgumi állagú cuccokra buknak, de hát ezek szerint mégis. 

Mondjuk 35 kis holland fánkban inkább az a kihívás, hogy bent is maradjon, volt pár kétséges pillanat. Nem érdekel, akkor is megérte, noregret, fakje.

annyira kemény, annyira látványos csatáink voltak, hát hogy lesz most...? - anyák napja margójára

Tegnap miután már ötször szóltam valamiért Buckának, aki tökéletesen ignorálja a hangomat, ráförmedtem, miszerint Hallod egyáltalán, amit mondok?! Mire rám nézett és teljesen tárgyilagos hangon közölte, hogy Persze, hogy hallom, mivel üvöltesz.

Aztán később már igazán berágott, mérgesen kijelentette, hogy Időnként egy morcos, parancsolgató bányásztörpének tartalak! Ezek után dúlva-fúlva bezárkózott a szobájába, hogy hagyjam békén és be ne merjek menni és megtámogatta az üzenetet vizuálisan. Akkurátusan kicelluxozta a gyerekszoba ajtajára.

Én az ilyenek miatt elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Szerintem nagy  énerő kell a túlhatalomnak ellentmondani (ami a kapcsolatunkban nálam van, mivel én vagyok a szülő), határokat kifejezni és védeni. És milyen választékosan beszél es milyen kreatív! Anya tócsa, hogy Lucia-t idézzem. Ettől sajnos az életünk nem lesz egy tál tejszínhabos málna, rengeteget viaskodunk egymással és nem mind végződik ilyen jól. De számomra kevés reakció tudja jobban visszaigazolni, hogy csak át tudok adni számomra fontos értékeket, mint egy ilyen eset.