Ma elindultunk 11-kor a dolgunk után és hazaértünk négyre. Jó, ebben volt egy mekis ebéd, egy kis üldögélés egy padon meg egy fagyi. Néha elgondolkodom, mi milyen szülők vagyunk. Nem döntés kérdése, hogy képesek legyenek öt óra hosszan gyalogolni velem, mert muszáj. Vagy pusztán szórakozás gyanánt elvárjuk, hogy január elsején biciklizzenek négy kilométert a tengerpartig és vissza, fürödjenek meg a jéghideg vízben és mindezt még élvezzék is. Mindenesetre most hazafelé a finisben Kis Manyi egy óvatlan pillanatban belekente a fagyiját a kezemben tartott lufiba. Ez nagyon felzaklatta, mármint, hogy "koszos" lett a lufi, úgyhogy gyorsan lenyaltam róla.
én: Nem voltam rá felkészülve, hogy ma még egy lufit fogok nyalogatni.
Bucka: Hogyhogy?
én: Nem tudom, valahogy nem így ébredtem fel reggel.
Kis Manyi: Miért nem....?
Btw, ezek után még egy jó bő órácskát elidőztünk a játszótéren. De azért jól elfáradtak csórikáim, mondták is elalvás előtt, hogy ez azért túl sok volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése