2016. július 30., szombat

élet iskolaszünet idején

Bucka kérdései közvetlenül elalvás előtt: Anya, ha a sárgát meg a kéket összekeverjük, milyen színt kapunk? Anya, ki találta fel a takarót? Anya, mit jelent, hogy vérszemet kapni?
Utóbbival folytatjuk. Ha például ugrasz egyet a kanapén, én nem szólok egyből rád, mire elkezdesz ugrálni, mint egy megvadult nyuszi. Sóhajt. 
Bucka: Én sosem akarok vérszemet kapni.
Én: Fiam, te ötpercenként kapsz vérszemet!

Egy percen belül rakoncátlankodni kezd. Repül az ágyból a párnája, amit kisvártatva a takarója követ.

Én: Látod, pont most kapsz vérszemet!
Bucka (felháborodva): Én nem is kapok vérszemet, te kapsz vérszemet!
Én (rezignáltan): Én nem vérszemet kapok, hanem gutaütést!

2016. július 22., péntek

annyira jófej szülő vagyok

Nem engedtem reggel, hogy bekapcsolják a tévét, mert már agyrohadást kapok mindenféle mesétől. Úgyhogy most azt nézik, hogy forognak a plüssállataik a mosógépben.

2016. július 20., szerda

amikor elképzelted a szülőséget, te is arra gondoltál....

... hogy cuki, illatos kisbaba angyalian gőgicsél? Hát, kb én is. Arra tuti nem gondoltam, hogy mikor épp melenget a napfény, langy szellő fújdogál, mindkét gyerekem békésen játszik a kedvenc bokáig érő patakunkban, fél méterre tőlük kacsafiókák legelnek, minden annyira idilli, hogy ellazulsz és élvezed a zent... akkor a következő másodpercben a gyerek halálraváltan üvölt és rohan ki a vízből, hogy Pióca van a kezemen, anya!!! És tényleg egy pióca van a kezén és tíz másodperced van reagálni, puszta kézzel letépni, nyugtatgatni szegényt. És aztán eldönteni, hogy élete a nyár hátralévő részében beengeded-e abba a kibaszott patakba.

Az inkriminált patak egy másik időpontban.

egyszer van...

...harminc fok felett a hőmérséklet Hollandiában, egyből elromlik a hőmérőnk. Hiába, nincs efféle extrém igénybevételhez szokva.
De ha azt hinnétek, hogy mi a tengerben hűsölve töltjük az év egyetlen igazán nyárias hetét, akkor elújságolom azt is, hogy Bucka 38 fokos lázzal kókadozik itthon. Úgyhogy Murphy egész nyugodtan megbaszhatná már a guruló fánkot végre.

2016. július 10., vasárnap

tegnap

Már most mindjárt írok hosszabban, de addig is.  Jövünk hazafelé a strandról, az egyik ház ablakában ül egy macska.
Kis Manyi: De cuki, nevezzük el Cicicicának!
én: Mégsem nevezhetjük Cicinek, válassz valami mást.
Kis Manyi: Akkor legyen mondjuk...Posta?
én: