egy pillanat

Jaj, volt ma egy olyan meghato pillanat. Az elozmenyekhez tudni kell, hogy en megyek az iskolaval a kozos programokra, voltunk mar egyutt erdoben, konyvtarban meg ilyenek. Ilyenkor nekem is vigyaznom kell par gyerekre. Tobbek kozt Stefano-ra, aki egesz uton lelkesen magyarazott nekem olaszul es mikor lattunk egy cicat, bedobtam a komplett olasz szokincsemet, miszerint kijk (ez meg hollandul van), gatto! Na, ennek ugy megorult, hogy meg lelkesebben aradozott nekem. Jozef meg egy eleg rendetlen kisfiu, es buntibol ultettek hozzank a villamoson az erdobol hazafele. Tok jol elboldogultunk nyelv nelkul is, en ramutattam az ujjammal valamelyik labara, o meg kinyujtotta, ezt jatszottuk hazaig. Ma deli szunet utan jott vissza a csoportba Kis Manyi tanitonenije, csomo gyerek odaszaladt hozza megolelni. Ezt latva Stefano meg Jozef hozzam szaladtak es megoleltek engem. Majd elsirtam magam, olyan kis cukik voltak.