kicsit had maradjon minden így

Persze, azon lehet élcelődni, hogy Lovasiék is úgy végzik, mint az LGT, párévente egy búcsúkoncert, mert miért ne. Részemről azt sem bánom, elmennék egy jó LGT-re is. De hogy mit kaptak azért, hogy az esedékes Kispál búcsúturné nem Magyarorszagon van?! Pedig szerintem tök kedves, hogy végre egyszer gondoltak a magunkfajta hazaáruló söprékre is, vagy milyen jelzőket is szoktunk kapni... Esetünkben két kérdés volt: találunk-e bébiszittert egy egész éjszakára és Brüsszeli vagy Amszterdam. Amszterdam lett végül.

És most nem azért, de milyen faramuci szervezés, hogy egy hollandiai koncertre csak egy magyar honlapon keresztül lehet jegyet venni, forintért? És az miért van, hogy a kérdéses honlap egyetlen holland bankkártyát vagy standard internetes fizetési módot sem fogad el? Oké, hogy a helyszínen is lehet venni, de ha én kifizetem a gyerekvigyázást meg a vonatozást, akkor száz százalékig biztos akarok lenni benne, hogy be fogok jutni. És eme hányadtatásaimat elpanaszolom a brno-i barátomnak, aki elkezd erősen csodálkozni, hiszen az ő cseh bankkártyáját elfogadja a honlap, most vette meg a jegyeket Bátorkeszire. Akkor megkértem, hogy vegyen már nekem is kettőt Amszterdamba, én meg elutalom neki az árát. Így esett, hogy cseh koronáért vettem holland Kispál jegyet. Nem akarok szarrágó lenni a teljesen szükségtelen valutaváltás miatt és ki se akadtam, még meg is értem, hogy biztos így nincs vita a bevételen vagy ilyesmi, sőt ilyeneket kijelenteni se szoktam de... Igen, ez a az egyszerűmegolásnemműködikkeressünkkerülőutat, na, ez valami tipikusan magyar. 

Azért remélem, jó buli lesz.
(...)

Hát persze, hogy az volt. Odafelé mondtam Wes-nek, hogy kb. minden más esetben valószínűleg nagyon szoronganék vagy hülyére paráznám magam hülyeségeken. De Kispálon nem, mert Kispálon lenni az nekem természetes közegem, valami, amit nagyjából egész tudatos életemben csináltam. Kispál volt életem első koncertje, még a Felvonulásin, aztán Milek haverjaival felmentünk a Gellérthegyre, söröztünk és bámultuk a várost hajnalig. Tizenhat voltam. Szóval a buli közepén rám tört valami honvággyal kevert nosztalgia, olyanokra gondoltam, hogy az ember gyerekkora akkor is meghal kicsit, ha feloszlik a kedvenc zenekara. Aztán már sírdogáltam is. Pedig az utóbbi jópár évben nem is nagyon hallgattam, mert annyira kétségbeesetten szomorú és zavaros lett a zenéjük, hogy.... igen, még nekem is feltűnt. Ez a koncert deklaráltan tele volt ilyen dalokkal, semmi Szőkített nő vagy Zsákmányállat, de pont nem bántam, azokat úgyis épp eléggé elnyúzták már.

A Lecsó egyébként idén ötven éves és volt nekem egy ilyen tervem, hogy megkérem, hogy készíthessek vele egy közös képet. Tudom, hogy ez ilyen béna dolog. De a PUF-ot még jobban szeretem, mint a Kispált és hát ők ugye tényleg nem várhatóak Hollandiába és szerettem volna elmondani, milyen sokat jelent a zenéjük. És hogy már a húszéves jubileumi koncertjükön is ott voltunk meg a harmincévesen is.... Végül iszonyú zavarban megkérdeztem, hogy megtisztelne-e egy közös fotóval, aztán végig hülyeségeket beszéltem egy tizenpárévvel ezelőtti bulijukról Zánkán(?), állati ciki voltam. De tök jófejek voltak, az Anikó is, úgyhogy mind a négyen ott mosolygunk a képen. Más kérdés, hogy a társaság legszerényebb képességű fényképezőjével sikerült, úgyhogy lényegében egy homályos paca. De úgysem kirakni szántam valahova (bár jobban belegondolva a falon jól mutatna, messziről távcsővel legalábbis mindenképpen), csak emléknek.