Tegnap főztem egy olyan szép gyümölcslevest. Tökéletes texturával: se nem híg, se nem puding. Csak épp íze nem volt. De nem az, hogy szar, hanem hogy semmilyen. Ilyet ehettek Neo-ék a Nabukodonozor-on. Csak ez rózsaszín. Hát, én nem csodálom, hogy panaszkodtak.
A legnehezebb ebben a nyári szünetben, hogy minden napra kitaláljak négy étkezést a kis fenevadaknak, ami tápláló, egészséges és hajlandóak is megenni. Nem mintha iskolaidőben nem lenne ez állandó kihívás, de most jobban megértem. Főleg mert ha együtt járunk a boltba, még a gondolataimat is elfelejtem, nem azt, hogy mit akartam venni.
A nyari szünet jól kezdődött, mert itt volt az öcsém tíz napig. Tengerparttól játszótérig igyekeztünk kolbászolni mindenfelé, amit csak a gyerekek lehetővé tettek. Voltunk Rotterdamban is, amit én nagyon szeretek, szerintem nagyon szép és klassz hangulatú város. Ami vicces, hogy a csendes kis Hága után már zsúfoltnak és rohanósnak tűnik. Öcsém tizenkilenc éves, úgyhogy teljesen rá van kattanva a Retrica-ra, a lilás képeket ő csinálta, a simákat én. Rögtön a pályaudvar mellett kiélhettük a felhőkarcolók fotózása iránti vágyaikat.
Úgy tetszik, ahogy tükrözi a felhőket.
Ugyanez oldalról.
Átlagos épületek, amiért nekem fura a holland építészet. De nem tartom csúnyának, csak nagyon idegennek.
Tesóm ugyanígy látványosnak tartotta ezeket.
Még persze az elmaradhatatlan csatorna, hajóval.
Folyópart Terminátor ihlette értelmezésben.
Folyópart családi idill ihlette értelmezésben.
Ez meg egy bazinagy kivetítő a pályaudvaron, ahol mindig a napszaknak megfelelő videók mennek a kikötői életről. Rotterdam nagyon büszke tengerész-kereskedővárosi hagyományaira, erről még lesz itt szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése