Lassan meg vagyok gyozodve rola, hogy itt kevernek valamit a csapvizbe, ossze vagyok zuzva, most szaporitottam a gondjainkat egy tobbszaz euros karral es egesz hetvegen jol ereztem magam: bortonebol szabadult sas lelkem meghitt nyugalmamban terefereltem at a baratnommel. Az ido nagy reszet a strandon toltottuk. Furdeni persze mar nem eppen idealis. Bar lattam egy not, aki egyszal bikinialsoban siman kivitelezte a dolgot... en belesetaltam a tengerbe terdig felturt gatyaban es begorcsolt a labfejemben par olyan izom, amirol nem is tudtam, hogy letezik. A gyerekek homokoztak, aztan megint fullban nyomtak a waldorf-ot, eloszor igy:
Aztan mezitlab. Aztan mezitlab es nadrag nelkul, mert idomulni akartunk a mellettunk bandazo haromgyerekes holland csaladhoz mert Bucka pusztakezzel fogott egy kis halacskat es a homokozovodorben probalta megmengeni. A khm... termeszetes elohelyetol, hat, igen.
Mikor a valtoruhajuk is elazassal fenyegetett, felsetaltunk a vilagitotoronyhoz, jol megtekintettuk a horgaszokat, meg a v alakban repulo ludakat. Visszafele pedig a kis obolben eszrevettunk egy partra vetodott fokat. Ettol elegge zavarba jottem, marmint, hogy akkor most vagy a ludak tevedtek el kurvara vagy a foka. Mindenesetre ugy tunt, hogy valami baja van, mert szemmel lathatolag zavarban es alig mozdulva hevert a homokban. A mellettem allo no hivta az allatmentoket, egy horgasz vitt neki par halat, egy taho azsiai meg megprobalt szelfit kesziteni par meterre a szerencsetlen paratol. A gyerekeim meg azt uvoltoztek, hogy ne fotozz mar, hanem segits neki, de mikor megtudtak, hogy utban van a segitseg, akkor megnyugodtak.
Ennyire latszik. Tudom, nem nagyon, de egy vadon elo foka, par meternyire tolunk, egyszeruen minden nap elkapraztat a vilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése