irassak ram a hazukat es haljanak meg

Nem tul eredeti cim, tudom. De ez a legigazabb. Remekul elkapta a jelenunket Petri,  ez a kolteszet hatalma, holott honnan tudhatta o akkor, hogy nekunk jelenunk lesz, megpedig ilyen. Hetkoznapokat elunk. Reggel felkelunk, a gyerekeim vigan szokdecselnek az iskola fele, surgetem oket, kesesben vagyunk es a multkor kaptunk egy levelet az igazgatotol, hogy erjunk mar be idoben. Munkat keresek, szaz korul jar a jelentkezeseim szama, tizenot szakiranyu cegnel regisztraltam, interjuztam, igazabol elvesztettem a remenyt magamban. Olyannyira, hogy mikor szembe jott eletem nagy lehetosege, lazan elpuskaztam. Konkretan lekapcsolt a szemelyisegem osszes megnyero vonasa az interjun. Bankodom, hogyne bankodnek, mindenesetre tanultam az esetbol, legkozelebb nem fog elofordulni. Amennyiben lesz legkozelebb es nem az van, hogy a holland allaspiac egy mero nagy lufi, es kb. harom ures helyre uszunk ra szazan ot ugynoksegen keresztul. Persze nem zarhato ki, hogy en vagyok oltari bena vagy valami egyeb kurva nagy gaz van velem. Sokszor az az erzesem, hogy csak kullogok a kovetelmenyek utan, vagy a diplomam tul keves vagy az angolom nem eleg jo vagy a lengyelem nem native vagy tul messze lakom Amsterdam-tol es nincs jogsim. Vagy csak jo lenne valamit erdemtelenul megkapni vagy megkaparintani.
Hatranyaimat ledolgozando, beiratkoztam meg egy holland tanfolyamra.  Ha pesszimista akarok lenni, akkor azert, hogy mar ne az legyen az elutasitasaim oka, hogy nem beszelek hollandul, hanem az, hogy abban sem vagyok native.
Ezen kivul szigoru dietan vagyok, hogy ne essek szet es meruljek el a tengermely panikba es kilatastalansagba. Tovabba magamat is meglepve roppant sikeresen jogazom, vannak ilyen gyakorlatok, mikor mondjan a no, hogy csak addig hajoljunk, amig kenyelmes, en meg mar letettem az orrom a ket terdem koze a parkettara.