hogy azt mondja...

Felugat a kutya valami kinti zajra, a gyerekek egyszerre: Rustok! Niet doen!

Bucka megker, hogy igazitsam meg a kapucnijat: Majdnem azt mondtam, hogy a muts-omat.

Epit egy bonyolult lego valamit, kezenfogva hiv be a szobajaba megmutatni: Kom, Anya! 

Bar ez inkabb csak viccelodes nala. Kis Manyibol viszont osztonosen jon. Kinyitotta a kis lelket a nyelvnek. Peldaul elgondolkodva nezi az oszi avart, mikozben setalunk: Felvehetek egy blaadjes-t, anya?

Felrakja a hutore a magnest, kozben majdnem kiesik a rajza a magnes alol, de idejeben sikerult elkapnia: Succes, anya, nem esett le!

Mutatja az iskolai rajzat: Mooi? Azt felelem, hogy igen, nagyon szep. Erre elohuz egy osszenyomodott papirrepulot, ez is mooi, mondom, mire o feddon: Anya, niet mooi! Ez lapos.

Egyebkent azt vettem eszre, hogy nem szamol magyarul. Marmint kepes ra, de osztonosen nem jon neki, ha hirtelen szamolni akar, visszavalt hollandra. Bucka pont forditva, de o nyilvan mar regebben megtanult szamolni. Mellesleg egy honap iskola utan poenbol rajzolt a homokba egy ilyet. Leirva huis, kiejtve houz, a biztonsag kedveert minden szobajoheto maganhangzot belerakott. Elegge meglepodtem, tudtommal nem tud irni.

Dalok is vannak a repertoarban, egy darabig a Goeiemorgen allemaal volt a slager, ami egy iskolai ima profan valtozata, minden reggel ezzel kezdik a napot, az a lenyege, hogy Jo reggelt mindenkinek.

Amugy ahogy elnezegttem ezeket a videokat, mar az oviban sem nagy divat a valtocipo, hat nem tudom, mi lesz itt telen.

Mindenesetre most attertunk a het napjaira, nem eppen egy fulbemaszo dallam, de igy a napi szazezredik meghallgatas utan kezdem megkedvelni, plane, hogy Manyi a cerna hangocskajan joval pattogosabban enekli ennel a sracnal.