Aki most valami jo izgalmas holland vonatkozasu tartalomra var, annak elore jeleznem, hogy hat az most nem lesz. Illetve egy kep a bejegyzes vegen, javaslom, gyorsan gorgessen le oda.
Regota halogatom ezt a bejegyzest, par hete volt a szulinapom, nagyjabol azota. Olyan furcsa erzes nekem most ez a 32. Nekiveselkedtem mar a posztnak tobbszor, forgatom a fejemben, megirom, kitorlom. Igazabol ennyi a lenyeg: a franc se gondolta volna, hogy a harminckettedik szulinapom egy masik orszagban fog erni es ilyen lesz. Az elkoltozes valahogy mindig is olyasmi volt szamomra, amire vagytam, de csak masokkal tortent meg. Akiket egyebkent folyton irigyeltem es kulonbnek tartottam magamnal. Igen, meg azt a sracot is, aki Angliaban napi tizennegy ora sitthordasbol elt es folyamatosan kokainozott, hogy el tudja viselni. Nem mintha egyebkent barmi kulonosebb bajom lett volna a szulovarosommal. A szivemnek minden dobbanasa, a veremnek minden cseppje Budapest, de muszaj volt kiprobalnom, milyen mashol. Es muss sein.
A szulinapok pedig tobbnyire tomve vannak erzelmekkel. Annyira emlekszem peldaul a harmincadik szulinapomra, egesz nap sirdogaltam es valami olyasmit gondoltam, hogy ne mar, milyen igazsagtalan, hogy mire az ember osszekapar valami kis onismeretet, elettapasztalatot meg stabil vilagnezetet, addigra mar el is multak a huszonevek, az igazi fiatalsag.
Azota szerencsere mar lezajlott a sokadik upgrade a szemelyisegemben, es elkeszult a felnott enem. Mar vegre tenyleg eljott a pillanat, amikor nem oldalra tekintgetek, hogy mit csinalnak masok, hanem elore, hogy mit is csinalok en. Igy is meglepem magam sokszor. Hat, de tenyleg, ki szamitott ra, hogy harmincket evesen, ket gyerekkel fogom magam es kulfoldon ujrakezdem az eletem? (Megjegyzem, ezt az ujrakezdest is tobbnyire amerikai filmek foszereploi szoktak csinalni. Ok a vegen mindig happy end-del is zarjak...) Arra ki szamitott, hogy nemhogy nem busulok az ujabb even, de lenyegtelennek erzem? Hogy reggelente ugy kelek fel, hogy mennyi minden var meg ram es en majd kibujok a borombol, hogy belefogjak? Mindig is biztonsagi jatekos voltam es bar az expatok eloszeretettel meselik olyan lazan a sajat kivandorlas-sztorijukat, mintha csak a Blahan felszalltak volna a hetes buszra, en aggodtam. Es mivel tovabbra is munkanelkuli bevandorlo vagyok, hazudnek, ha azt allitanam, hogy ez konnyu es nem nyugtalanit. Megis tettrekesznek es erosnek erzem magam. Bamulatos egyebkent: ahogy januarban megszuletett a dontes, az elokeszuletek puszta logikus teendofuzerre alltak ossze. Most sincs ez maskent, egyik lepes a masik utan. De nekem a koltozeskor meg akkor sem volt valosagos, amit csinaltunk, mikor a kocsiban a repter fele tartottunk. Es fogalmam sem volt, mire szamithatok. Es valami olyasmit talaltam, amirol nem is tudtam, hogy kerestem. Ezt most ide rakom hangulatfestesnek. Nem birom ugy meghallgatni, hogy ne razzon ki a hideg.
Ezen a mostani szulinapon es igazabol minden egyes napon azt erzem, hogy mennyire jo is nekem. Uldogelek a jatszoter retkes betonperemen, nezem a lengyelekkel egyutt maszokazo gyerekeimet, hatterben a focizo arabokkal es ugy erzem, hogy ide tartozom. Beszivom a tenger illatat, es repes a szivem, hogy a helyemen vagyok vegre. Ha biciklizunk szerteszet es elsuhanunk a szakado esoben a sokadik tok egyforma haz mellett, elont az euforia, hogy itt lehetek. Pedig Haga... hat, mit szepitsunk, nem egy lebilincselo varos. Turistacelpontnak eppenseggel nem idealis. Kezdve azzal, hogy az egesz meglepoen szemetes. Van ugyan szep homokos tengerpartja, de a viz baromi hideg, es biztosra veheto, hogy a nyaralas feleben esni fog. Az epiteszete nem tul valtozatos, minden inkabb a praktikum jegyeben. Par ertelmezhetetlen felhokarcolo meg panel, azon tul voros teglak, ameddig a szem ellat, tornyos templomokkal tarkitva. Kulturalis szempontbol ugy vonzo igazan, ha tudsz hollandul vagy ha a 17. szazadi holland festeszetre szakosodott muveszettortenesz vagy. Szoval en megertem, ha valakit ez nem ejt rabul. De ha most, hogy itt elek, van idom, hogy ranyiljon a szemem az ertekeire. A megkapo bajara. Es minden nap felfedezek egy ujat. Legjobban a szerelemhez tudnam hasonlitani, amit erzek. Elbuvol. Boldogga tesz.
Ez a Vermeer parafrazis az altalam oly sokszor csodalt holland szellemesseget hivatott illusztralni. Egy nyomtatott verziojat kaptam a szulinapomra es imadom.
A szulinapok pedig tobbnyire tomve vannak erzelmekkel. Annyira emlekszem peldaul a harmincadik szulinapomra, egesz nap sirdogaltam es valami olyasmit gondoltam, hogy ne mar, milyen igazsagtalan, hogy mire az ember osszekapar valami kis onismeretet, elettapasztalatot meg stabil vilagnezetet, addigra mar el is multak a huszonevek, az igazi fiatalsag.
Azota szerencsere mar lezajlott a sokadik upgrade a szemelyisegemben, es elkeszult a felnott enem. Mar vegre tenyleg eljott a pillanat, amikor nem oldalra tekintgetek, hogy mit csinalnak masok, hanem elore, hogy mit is csinalok en. Igy is meglepem magam sokszor. Hat, de tenyleg, ki szamitott ra, hogy harmincket evesen, ket gyerekkel fogom magam es kulfoldon ujrakezdem az eletem? (Megjegyzem, ezt az ujrakezdest is tobbnyire amerikai filmek foszereploi szoktak csinalni. Ok a vegen mindig happy end-del is zarjak...) Arra ki szamitott, hogy nemhogy nem busulok az ujabb even, de lenyegtelennek erzem? Hogy reggelente ugy kelek fel, hogy mennyi minden var meg ram es en majd kibujok a borombol, hogy belefogjak? Mindig is biztonsagi jatekos voltam es bar az expatok eloszeretettel meselik olyan lazan a sajat kivandorlas-sztorijukat, mintha csak a Blahan felszalltak volna a hetes buszra, en aggodtam. Es mivel tovabbra is munkanelkuli bevandorlo vagyok, hazudnek, ha azt allitanam, hogy ez konnyu es nem nyugtalanit. Megis tettrekesznek es erosnek erzem magam. Bamulatos egyebkent: ahogy januarban megszuletett a dontes, az elokeszuletek puszta logikus teendofuzerre alltak ossze. Most sincs ez maskent, egyik lepes a masik utan. De nekem a koltozeskor meg akkor sem volt valosagos, amit csinaltunk, mikor a kocsiban a repter fele tartottunk. Es fogalmam sem volt, mire szamithatok. Es valami olyasmit talaltam, amirol nem is tudtam, hogy kerestem. Ezt most ide rakom hangulatfestesnek. Nem birom ugy meghallgatni, hogy ne razzon ki a hideg.
Ezen a mostani szulinapon es igazabol minden egyes napon azt erzem, hogy mennyire jo is nekem. Uldogelek a jatszoter retkes betonperemen, nezem a lengyelekkel egyutt maszokazo gyerekeimet, hatterben a focizo arabokkal es ugy erzem, hogy ide tartozom. Beszivom a tenger illatat, es repes a szivem, hogy a helyemen vagyok vegre. Ha biciklizunk szerteszet es elsuhanunk a szakado esoben a sokadik tok egyforma haz mellett, elont az euforia, hogy itt lehetek. Pedig Haga... hat, mit szepitsunk, nem egy lebilincselo varos. Turistacelpontnak eppenseggel nem idealis. Kezdve azzal, hogy az egesz meglepoen szemetes. Van ugyan szep homokos tengerpartja, de a viz baromi hideg, es biztosra veheto, hogy a nyaralas feleben esni fog. Az epiteszete nem tul valtozatos, minden inkabb a praktikum jegyeben. Par ertelmezhetetlen felhokarcolo meg panel, azon tul voros teglak, ameddig a szem ellat, tornyos templomokkal tarkitva. Kulturalis szempontbol ugy vonzo igazan, ha tudsz hollandul vagy ha a 17. szazadi holland festeszetre szakosodott muveszettortenesz vagy. Szoval en megertem, ha valakit ez nem ejt rabul. De ha most, hogy itt elek, van idom, hogy ranyiljon a szemem az ertekeire. A megkapo bajara. Es minden nap felfedezek egy ujat. Legjobban a szerelemhez tudnam hasonlitani, amit erzek. Elbuvol. Boldogga tesz.
Ez a Vermeer parafrazis az altalam oly sokszor csodalt holland szellemesseget hivatott illusztralni. Egy nyomtatott verziojat kaptam a szulinapomra es imadom.
Ó, de jó volt ezt olvasni, örülök nagyon :).
VálaszTörlésBoldog szülinapot!
Boldog szulinapot utolag is!
VálaszTörléskoszi szepen! :)
VálaszTörlésBoldog szülinapot, és nagyon jó olvasni, hogy ennyire jó kint, és boldog vagy :)
VálaszTörlésBoldog szūlinapot! Utólag.
VálaszTörléskoszonom mindkettotoknek. :-)
VálaszTörlés