Ami hatalmas kultursokk itt Hagaban, az a nepek sokfelesege. Mi eloszeretettel mondogatjuk Budapesten, hogy persze, multikulti nagyvaros, na, errol valojaban szo sincsen. Itt elkepeszto, milyen utemben talalkozni emberekkel a vilag minden tajarol, bemesz a boltba, bankba vagy az onkormanyzatba, a penztarban vagy az ugyfelszolgalaton szemben ul veled egy holland srac, egy spanyol no, egy fejkendos arab lany, egy hofeher haju idos neger ur. Mesz az utcan, lecsenget a biciklirol egy japan srac, kozben kikerulsz par lengyelt, thai nok ulnek az ettermuk elott, elsobbseget adsz egy szoke lanynak, akinek a biciklijen ket tejeskave szinu gyereket szallit, megallsz a pirosnal, melletted ket magyar informatikus magyarazza, hogy a csapat feljuthat-e az elso osztalyba. Most egy olcsobb, bevandorlok altal kedvelt varosreszben lakunk, itt van olyan nap, hogy holland gyerek nincs is a jatszon. De europai sem. Helyettuk hangos torokok, indiaiak kekesfekete hajjal, meghatarozhatatlan sotet, olajos borrel, koromfekete negerek. Egymassal hollandul kvaterkaznak, a sajat kozossegukben mindenki a maga nyelven. De jarunk egy par utcaval arrebb levo terre is, ott meg szinte csak hollandok vannak, a szokeseg osszes letezo arnyalataban.
Az iskolaban Buckaeknal volt egy olyan feladat, hogy rajzoljanak gyerekeket. Mivel ez egy kifejezetten bevandorlok gyerekeire specializalt iskola, elvetve talalni bennuk holland gyerekeket, van viszont rengeteg arab, marokkoi, lengyel meg indiai. Hat Bucka kb igy latja az aranyokat:
De ebbol ne vonjunk le messzemeno kovetkezteteseket, lehet, hogy siman csak nem fert oda a vilagos szinu festekhez... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése